Európán innen és túl...

Amikor Szilágyi Enikő a színpadra lép, és megszólaltatja gyönyörű mezzoszoprán hangját, elvarázsolja hallgatóit, és a közönség lelkének mélyén rejlő legértékesebb szavakat veszi célba. Érzelemgazdag előadásmódja megérint és felemel, meghatározó erővel hívja elő mélyebb emberi létünket, humanitásunkat.

Párizs megnyitja színházkapuit...

Világhírű zeneszerzőkkel, írókkal dolgozik, mint Jean Musy, Vivien Villani, Jean Rouaud, René de Ceccatty.
Párizs kultikus színpadain lép fel: Palais de la Paiva, Palais de Behague, Théâtre Dejazet, Théâtre des Nouveautés, Théâtre Lucernaire, Salle Gaveau...







Pályakép

A magyar származású Szilágyi Enikő elhagyja szülőföldjét: Romániát, Erdélyt, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, ahol a „Szentgyörgyi István” Színművészeti Akadémiát végezte és diplomázott. Már jóval az Akadémia elvégzése előtt a rádió, a televízió és a filmgyár stúdióinak sikeres munkatársa, majd a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja és a Kolozsvári Magyar Színház többszörösen meghívott vendége, ahol a drámairodalom legszebb szerepeit játssza nagy sikerrel. Belgiumban él négy évet, majd tizennégy esztendőn át Magyarországon játszik a Budapesti Kamara Színházban, a Thália Színházban, a Bárka Színházban, a Merlin Színházban, Debrecenben a Csokonai Színházban és Kecskeméten a Katona József Színházban. Az év legjobb színésznőjeként négyszer lett nívódíjas, magkapta a szép magyar beszédért járó Kazinczy-díjat, és kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével. (…)

„New York, Brüsszel, London, Berlin, Párizs megnyitja előtte színházkapuit. Amikor Szilágyi Enikő a színpadra lép, és megszólaltatja gyönyörű mezzoszoprán hangját, elvarázsolja hallgatóit, és a közönség lelkének mélyén rejlő legértékesebb szavakat veszi célba. Érzelemgazdag előadásmódja megérint és felemel, meghatározó erővel hívja elő mélyebb emberi létünket, humanitásunkat. (...)   

Tehetsége és erős egyénisége méltó helyet biztosít számára a nagy tradíciójú előadóművészek sorában Florelle, Lys Gauty, Caura Vaucaire, Juliette Gréco és Barbara mellett. (...)   

Itthon 2000-ben mutatta be nagy sikerrel a Fekete Sas – l’Aigle Noir című műsorát.

Szilágyi Enikő 2005-től Párizsban él és koncertezik. A francia sanzonnak, Edith Piafnak, Jacques Brelnek, Barbarának, Boris Viannak, Kurt Weill songjainak és párizsi korszakának szenteli életét, valamint a saját verseinek és a számára írt költeményeknek megzenésített változatát  adja elő nagy sikerrel. Világhírű zeneszerzőkkel, írókkal dolgozik, mint Jean Musy, Vivien Villani, Jean Rouaud, René de Ceccatty. Párizs kultikus színpadain lép fel: Palais de la Paiva, Palais de Behague, Théâtre Dejazet, Théâtre des Nouveautés, Théâtre Lucernaire, Salle Gaveau...

Revue Musicologie,
Jean-Marc Warszawski
muzikológus, Párizs

A magányos királynő – interjú

Különleges nő, különleges személyiség, különleges életút, különleges pálya. Szilágyi Enikő olyan művész, aki szétrobbantja a skatulyákat. Színésznő, aki határokat lép át, műfajokat teremt.

Nádasdy Ádám csak így nevezte: a magányos királynő. Valóban van benne valami királynői – gondolom, miközben a budapesti lakása nappalijában ülve figyelem, hallgatom. De nem „csak” királynő, és csöppet sem magányos. Olyan alkotóművész, aki világokat teremt maga körül, bármilyen országban, bármilyen nyelven is szólítja meg a közönséget. Igen, az alkotás magányos dolog – de közösséget teremt.
 
Sosem kötöttem kompromisszumokat, s ennek időnként súlyos következményei voltak. Számomra nagyon fontos, hogy amikor visszatekintek a 25 évnyi munkámra, nincs mit szégyellnem. A szakmám elhivatottság, állandó tanulás, megújulással járó testi-lelki tréning, ami betölti az életem. Ez a szentélyem, titkaim kertje. Színes, izgalmas, kihívásokkal teli, találkozásokban gazdag, gyötrelmek, küzdelmek, kételyek labirintusa. Nem vagyok mindig magányos, az alkotásban sem. Szeretek egyedül lenni.
 
Menjünk vissza a gyermekkorára! Erdélyben nőtt föl.
Igen. Kolozsváron születtem és ott voltam középiskolás. Emlékszem, kislányként kesztyű volt a kezemen, sapka a fejemen, sál a nyakamban a lakásban is, mert a fal nedves volt abban a lerobbant bérházban, ahol fölnőttem. Nehéz körülmények között éltünk.  Folyton tejbegrízt és pirított grízt ettem. Ez az étel ma nem tartozik a kedvenceim közé. Állítólag már 2-3 évesen olvasni és szerepelni akartam. Talán attól tartottam, hogy kifutok az időmből.

Ön olyan ember, aki szereti a rendet a lakásban?
Rendszerető vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy mindig rend van körülöttem.

Látszik, hogy nagyon fegyelmezett.
Az lennék?

Úgy értem, nagyon összeszedett...
Amikor dolgozom, nem szoktam lazítani.

Ilyen külsővel elkerülhetetlen, hogy a szép színésznők skatulyájával küzdjön!
A külsőm egyrészt genetika, másrészt én vagyok a felelős ennek megőrzéséért, alakításáért. Ez mindig szerep-függő. A színházi szerepköröm színesebb és változatosabb volt, mint a filmszerepeim. Utóbbiak valóban skatulyába szorítottak - egy ideig. Körülbelül a hatodik filmszerepemre szerződtem Bukarestben, már aláírtam a szerződést, és tudtam, hogy nem szabad változtatnom a külsőmön, hisz ez a szerződés egyik alpontja. Ennek ellenére, a forgatást megelőzően, háromcentisre vágattam a hajam, valamint a kontaktlencsémet szemüvegre cseréltem. Amikor meglátott a rendező, nem ismert meg, majd kiborult. Szerencsére sikerült megértetnem vele, hogy vagy így játszatja el velem a szerepet, vagy eljátssza más.

Ez bátor lépés volt! Menjünk kicsit vissza a pályája kezdetéhez! A marosvásárhelyi színművészeti egyetemre elsőre fölvették?

Igen. Arra soha nem gondoltam, hogy ne vennének föl!

Erős a hite!

Igen. A hitem visz, nem a lábam.

Ha jól tudom, szinte azonnal berobbant a szakmába; már főiskolásként komoly filmszerepeket kapott, s hamarosan az egyik legsikeresebb és legfoglalkoztatottabb színésznő lett. Hány filmben játszott Romániában?
Tizenhét filmszerepem volt. A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem első éves hallgatójaként már forgattam.

Nem volt nehéz megbirkózni a sikerrel? Hiszen a túl gyors sikerbe már sokan belebuktak.
Engem soha nem zavart meg a siker, mert nem hiszek benne. A színházban minden este vizsgázni kell, ebben hiszek. A film más, hiszen ott többször is föl lehet venni egy jelenetet, majd a vágóasztalon eldöntik, hogy melyik a jobb. De a színházban minden előadás  egyszeri és megismételhetetlen.

Ön szerint – a tehetségen túl – mi lehetett még ennek a gyors sikernek az oka?
Én voltam az a színésznőtípus, aki akkor épp hiányzott a palettáról. Gondolom.

Romániában kivételesen sikeres volt, mégis elhagyta az országot.
Igen. Ez személyes döntés volt. 1989-ben Hollandiába emigráltam a férjemmel együtt, majd áttelepedtünk Belgiumba.

Hollandiában mit tudott csinálni?
Megtanultam hollandul. Tudja, az egy nagyon kivételes lelkiállapot, amikor valaki hazát kényszerül változtatni. A gyökér-szakadás roncsolással jár. Fájdalmas és soha nem gyógyul. Egy csodálatos szerepet hagytam otthon, s ez a mai napig bánt. Igen, ez egy kioldatlan csomó.

Mi volt az a szerep?
A Tompa Gábor által rendezett „Szerelemeső” című darab, amit Sigmond István regényéből írtak színpadra, és a Kolozsvári Állami Magyar Színházban mutattuk be. Fontos volt számomra ez a szerep, fontos volt a kolozsvári társulat, és nem utolsósorban a rendező, Tompa Gábor, akit szakmailag nagyra értékelek. Alig néhány előadást játszhattam csak belőle. Rettenetes volt a cserbenhagyás tudata. Utólag mesélték, hogy Tompa Gábor az előadás megkezdése előtti, utolsó pillanatig hitt abban, hogy megérkezem, és az előadást nem kell lemondani.

Mi volt a legnyomósabb oka, ami miatt úgy érezte, nem maradhat tovább?
'89-ben A Hét című folyóirat januári számában megjelent a nevem alatt egy cikk, valami rettenetes, írásnak nevezett tákolmány, amiben én Elena Cauceşcu-t köszöntöm a színházi szakma nevében. Hitler Németországában éreztem magam. Az emberi jogok, az emberi méltóság aljas és alattomos megsemmisítése. Ez volt az egyik döntő ok. Szőcs István újságíró '90-ben az "Igazság" című napilapban bocsánatot kért újságíró kollégái nevében.

Legalább utólag valami – ha nem is komoly – elégtétel a sérelemért. De akik ismerték, azok is elhitték, hogy azt a cikket Ön írta? 
Akik ismertek, nem hitték el.

A cikkírók mindenesetre elérték, hogy elhagyja a hazáját. Hollandia után Belgiumba mentek. Ott mit csinált?
Belgiumban próbára tettem emberi munkabíró képességemet, vagy büntettem magam – nem tudom. Egyik nap pincér voltam egy luxusétteremben, Dior kosztümben és tűsarkúban, másnap meg egy bisztróba mentem dolgozni, éttermet és mosdót takarítani.

Ez kicsit arra emlékeztet, amit a színpadon is tett: eljátszott minden szerepet, egyik nap királynőt, másik nap koldust. S nem sokkal előtte ünnepelték a filmekben és a színpadon. Hogy viselte ezt az igen nagy váltást?
Tiszta fejjel és vasakarattal sok mindent végig lehetett csinálni. Tisztességes, kemény munka volt.

És ezekben a színpadon kívüli munkákban mennyire volt sikeres? Volt, hogy valahonnan elbocsátották?
Két helyről menesztettek. Az egyik étteremben folyamatosan azt hitték a vendégek, hogy én vagyok a tulajdonos. Ezen nem tudta túltenni magát a tulajdonos asszony. Nem volt nagystílű, és menesztett. A másik étteremben pedig a tulajdonos aprócska, kutyának nevezett állatkáit többször is kikergettem a konyhából. Akkor ugyanis elfeledtem egy-egy pillanatra, hogy én most nem Szilágyi Enikő vagyok.

Hol dolgozott még?
Nyugat-Flandria hivatalos tolmácsa voltam egy évig a brugge-i törvényszéken és az ostende-i rendőrségen.

Mikor települt át Magyarországra?
1993-ban. Először a Debreceni Csokonai Színházban voltam, majd '95-től ’97-ig a Kecskeméti Katona József Színházban, '97-től ’99-ig újra Debrecenben, '99-től 2001-ig a Budapesti Kamaraszínházban, 2001-2005-ig független, szabadon és nehezen úszó színészként a Thália Színházban, a Bárkában, a Merlinben, a Szolnoki Szigligeti Színházban és a Kolozsvári Állami Magyar Színházban léptem föl.

Hogyan fogadta a szakma Magyarországon?
Fogadtak, és én dolgoztam.12 évig.

Mikor és miért kezdett el komolyabban foglalkozni a sanzonokkal?
Ez még Belgiumban kezdődött, '97-ben. A legendás francia énekesnő, Barbara halálának egyéves évfordulója alkalmával  találkoztam gyönyörű-mély verseivel, zenéjével, amelyek nagyon megérintettek. Két évig foglalkoztam ezzel az értékes anyaggal, amiből előadóest lett.

Önálló, független művészként dolgozik. Most például az Andocsi Művészeti Napok szervezőinek felkérésére utazott Magyarországra az önálló estjével. Nem hiányzik a társulati lét?
Most még nem.

Egekbe magasztaló beszámolókat hallottam és olvastam az alakításáról a Tompa Gábor rendezte Visky András: Júlia című monodrámában, amit sajnos már nem láthattam, mert levették a műsorról.
Az volt a hivatalos indok, hogy nehéz rá közönséget szervezni. Két évig volt lehetőségem játszani több mint 50 előadást a budapesti Thália Színházban és a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Nagyon szerettem „Júliát”, és nagyon nehéz volt megválnom tőle.

Debrecenben volt szerencsém látni a Picasso - Örökkévalóság című önálló estjét. Végig franciául énekelt, s a szokásostól eltérően, a dalok között nem volt prozódia; az egyik szám követte a másikat, s a publikum a kezdeti meglepetés után egészen különleges regiszterekbe vetődött el. Valahová, a szavakon túl. Miért nem él a megszokott, dalok közti összekötő szöveggel?
Az összekötő szövegem mindig spontán, az aznap esti közönség határozza meg – és az ihletettségem. Idegen nyelven énekelek, s ha azt érzem, a publikum nem kívánja, akkor nem szakítom meg a két dal közötti szünetet prózával. Engedjük meg a közönségnek, hogy érezzen! Nem kell nekik mindig mindent megmagyarázni! Hagyni kell őket érzések által érteni, értelmezni. Ha magyarul elmondanám, melyik dal szövege miről szól, akkor mindent értenek, és én pont ezt nem akartam. Nem az volt a fontos, hogy a szavakat értsék. Az előadás hangulata fontos, és az érzelmi telítettsége.

Igaza lett, s egy életre szóló élményt szerzett vele mindenkinek, aki ott lehetett. Játszott színpadon románul és magyarul is. Létezik valamiféle különbség, hogy melyik nyelven a könnyebb, vagy éppen a természetesebb megszólalni?
Színpadon a legtermészetesebb magyarul megszólalnom, hiszen magyar anyanyelvű vagyok, de román és francia nyelven is tudok, azaz szeretek játszani. 

Mi a helyzet akkor, amikor valódi franciáknak énekel?
Második éve, hogy szerződéseim vannak Franciaországban különböző színházaknál. Jó helyzet. Barbara dalainak szövegei valóságos költemények. Kifejezetten szomorú, drámai hangulatú sanzonok.
Ezért lehet színházat játszani velük. 

Mindenesetre egyik siker követi, vagy éppen hozza a másikat. Most is valami különleges fellépésre készül!
Igen. Svájcban lesz előadásom "Bonsoir Barbara" címmel, ami Barbara halálának tizedik évfordulója alkalmából készült. Ezzel a produkcióval először október 5-én Lausanne-ban a Théâtre du Pôle Sudben lépek színpadra, majd november 7-én a párizsi Théâtre de Ménilmontant-ban és november 12-én szintén Párizsban, a Théâtre Dejazet-ben lesz előadásom.

A párizsi Théâtre Dejazet-ben nem kisebb művészek lépnek föl vendégként a műsorában, mint például a világhírű zeneszerző-énekes-író Georges Moustaki! (Moustaki szerezte például az Edith Piaf által világsikerré tett Mylord című dalt, de dolgozott együtt Barbarával is – a szerk.) Hogyan került vele szakmai kapcsolatba? 
Meghívtam, hogy legyen előadásom díszvendége, ő meg igent mondott. Továbbá Roland Romanelli zeneszerző lesz még a vendégem, akit Piazzola nagy utódjaként tartanak számon, és olyan kiváló zenészek kísérnek, mint Lee Maddeford és Arthur Besson, aki a párizsi Comédie Française-ben dolgozik zeneszerzőként. Az előadás világítás-költeményét nem kisebb világklasszis tervezi, mint Jacques Rouveyrollis. (aki már korábban – többek között – Charles Aznavourral, Richard Claydermannal, Oscar Petersonnal, Vanessa Paradis-val, Barry White-tal, Dalidával, Johnny Hallyday-jel, Patricia Kaas-sal, Jerry Lee Lewis-sal és magával Barbarával is  – a szerk.)

Hogyan került vele szakmai kapcsolatba?
Meghívtam, hogy legyen előadásom díszvendége, ő meg igent mondott. Továbbá Roland Romanelli zeneszerző lesz még a vendégem, akit Piazzola nagy utódjaként tartanak számon, és olyan kiváló zenészek kísérnek, mint Lee Maddeford és Arthur Besson, aki a párizsi Comédie Française-ben dolgozik zeneszerzőként. Az előadás világítás-költeményét nem kisebb világklasszis tervezi, mint Jacques Rouveyrollis. (Aki már korábban – többek között – Charles Aznavourral, Richard Claydermannal, Oscar Petersonnal, Vanessa Paradis-val, Barry White-tal, Dalidával, Johnny Hallyday-jel, Patricia Kaasszal, Jerry Lee Lewisszal és magával Barbarával is együtt dolgozott – a szerk.)

Nem gondolt arra, hogy a dalok után a prózával is megpróbálkozzon franciául?
De igen, s ezen a fellépésemen fogok először prózai szöveget, pontosabban egy monológot elmondani franciául, amit René de Ceccatty író-fordító írt számomra, és aki a Callas és Pasolini című kétszemélyes darabját bízta rám.

Akkor – gondolom – dolgozik a kiejtésén.
Is.

Elképesztő pálya! Tíz esztendeig dolgozott Romániában, fél évet töltött Hollandiában, két és fél esztendőt Belgiumban, tizenkettőt Magyarországon, s körülbelül két éve már Párizsban él. Ez most vajon végleges?
Ki tudja..?

Magányos, öntörvényű embernek tűnik. Vagy tévedek?
Szeretem az egyedüllétet! De nem vagyok magányos, ezt már említettem. Öntörvényű vagyok, ami nehezíti a helyzetemet, ami néha életem fékje. Nem félek az élettől és a vele járó tüskés veszélyektől. Ez sokat segít nekem kapcsolataimban.

Erre mondják a színháziak, nem baj, ha valami magánemberként fáj, majd felhasználják a színpadon.
Pontosan! Nekem a színház az életem.

Fél a monotóniától? Attól, ha nem történik semmi?
Rettenetesen! Ezért kell engem halálom után hamvasztani, hadd vándoroljak tovább szabadon.

Hol érzi magát otthon?
Otthon? Az otthon a szívemben van, a hazám meg, ahol a munkám. Ha az ember egyszer elszakítja a gyökereit, akkor utána már nincs megállás. Engedem, hogy történjenek velem a dolgok, s hiszek abban, hogy mindannyian irányítva vagyunk. Mosogattam, de eljátszottam Stuart Máriát is. Ez az élet! Ma zokogok, de másnap a nézőtéren négyezer ember tapsol nekem. A változások és a találkozások szépségei, gyönyörei borzasztó fontosak, másként nem is tudnám elképzelni az életemet! Ha a gyerek meghal bennem, nem tudok többé színpadra lépni. Akkor felnőtt leszek. És a felnőttek csak rosszat csinálnak.

Canjavec Judit

Koncertek 2015 – 2016

L’Éternité Picasso
2015. 04. 28. Abu-Dhabi
Arts Center

Kurt Weill-koncert
2015. 05. 15. London
King's Place Theatre

Kurt Weill-koncert
2015. 09. 17. Washington
Warner Theatre

Edith Piaf emlékest
születésének 100. évfordulójára
 2015. 10. 05. hétfő 19 óra
Szegedi Nemzeti Színház Kisszínháza

Paris et Moi
2015. 10. 15-16. Washington
Warner Theatre

Koncert a francia irodalom és művészet oltárán
2015. 10. 26-27 London
King's Place Theatre

Edith Piaf és  100 év szerelem
2016. 01. 15. péntek, 19 óra Óbudai Társaskör, Nagyterem

Kurt Weill és a költők
2016. 07. 12. kedd, 20 óra Petőfi Irodalmi Múzeum

Előadások

KURT WEILL-KONCERT 
német-francia-angol-magyar nyelvű előadás

JACQUES BREL-
KONCERT
francia nyelvű előadás

BARBARA-KONCERT
francia nyelvű előadás

EDITH PIAF – Himnusz a szerelemhez 
 francia nyelvű előadás

Galéria

Fényképek
Videók
Plakátok

Referenciák

A L'Aigle noir – Fekete Sas 100. előadása után írta Földessy Dénes a Critikai Lapokban  
     „Szilágyi Enikő századszor mutatta be  francia sanzonestjét, Bíró Péter zongorakíséretével. A legtöbbször a Thália  Színházban előadott, ezen kívül még sokfelé, például a Francia Intézetben is  látható produkció sajátossága: a sanzonokat mindahányszor franciául énekli,  rövid magyar nyelvű összekötő szöveggel. E sajátosság ezúttal nem a magyar  anyanyelv valamilyen különcködő mellőzése, hanem kiállás az egyenszabású, a  krimi-videoklip-egyenrock minden más stílust és nyelvet elsodró, angol nyelvű  áradatával szemben, a sokszínű világkultúra mellett. Méghozzá az egyik  legszebb, s valaha a műveltebb emberek nemzetközi nyelveként beszélt francia  nyelven. Ebben van e produkció nagy kultúravédő értéke. A sok méltató kritika  után érdemes tehát a századik előadás sikere alkalmával is újra felhívni a figyelmet  a produkcióra. A sanzon három rendkívüli egyéniségének dalait adja elő  Szilágyi Enikő: Piaféit, Barbaráéit és Jacques Breléit. ... Lenyűgöző drámai  erejével a dalok hangulata mellett azok költészetét is felmutatja ...  Szilágyi Enikő érzelmi gondolkodással énekel ... a színész a dalokkal egészen  másfajta emberi minőséget fejez ki. Katarzist sugároz, tragédiafutamokat  énekel sanzonból.”                  

 Nádasdy Ádám: „Triptichon” CD   
 „Ez a Triptichon –  így nevezik a festészetben a „háromszárnyú” oltárt, a három táblából álló  festményt – a huszadik századi francia sanzon három nagy alakját idézi meg:  Piafot, Barbarát és Jacques Brelt. Szilágyi Enikő gyönyörű franciasággal,  nagy meggyőző erővel énekli e dalokat: mindegyik egy-egy kis dráma, és ezt  még annak is meg tudja mutatni, aki nem érti a szöveget, hiszen ez az énekesnő:  színésznő. Tragika. Itt egy tragika énekel tragikus hangon, és mégsem  szomorúan. Talán inkább valami derű, rezignáció, valami istennői nyugalom  árad a dalokból. Tisztaság, akkor is, ha a szövegek többsége elesettségről,  megaláztatásról, akár szennyről is szól. Egy szál zongorával kísérve, szép  kezeivel mintegy beburkolva magát, áll a pódiumon, igazi női erővel,  kristálytiszta hanggal, tiszta aggyal. Ő nagyon tudja, mit csinál, mint ahogy  tudta Piaf, Barbara és Brel is. Ez nem romantikus maszatolás, ez üt.”

Színházak, díjak:
Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémia – Marosvásárhely
Román Televízió, filmgyár, rádió munkatársa
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház 
Kolozsvári Magyar Színház
Budapesti Kamara Színház
Thália Színház
Bárka Színház
Merlin Színház
Debreceni Csokonai Színház
Kecskeméti Katona József Színház


Palais de la Paiva
Palais de Behague
Théâtre Dejazet
Théâtre des Nouveautés
Théâtre Lucernaire
Salle Gaveau

Az év legjobb színésznőjeként négyszer lett nívódíjas
Kazinczy-díj
A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje

Színművész.
Szülőföldje Európa, társa a magány.
A hite viszi, nem a lába. Tiszta és igaz.
Otthona József Attiláé volt, belengi a vers.
Ízig vérig színésznő.
Parasztasszonyból egy mozdulattal királynővé változik.
Megalkuvásképtelen, tüskegyűjtő.

Fábián Évi fotóművész
Nők Magyarországon című könyvéből

Critique

France Culture par Claire Perez

Dis, quand reviendras tu, Barbara ? Reponse sur la scene du Theatre des Nouveautes, pour un concert piano-voix ou l'on decouvre un exceptionnel timbre grave, qui reprend seize morceaux de l’artiste francaise. (Tres) bien les chanter, c’est une chose, les incarner, c’en est encore une autre. Eniko S. (de son vrai nom Szilagyi), comedienne mi-hongroise, mi-belge, multi recompensee en Hongrie, nourrit une passion sans borne pour Barbara et pour la chanson francaise. Elle en tire une force d'interpretation remarquable, enchainant les sourires malicieux du leger "Chapeau bas" aux admirables notes longues du "Bout des levres" et tremolos dramatiques de "l’Aigle noir".

Elle inclut meme deux recitations parlees, extraites de "Lily passion". Bien sur, dans le theme si classique de l’amour, la tristesse est reine. Une atmosphere de deceptions amoureuses, ou la chanteuse en sobre robe noire n’est accompagnee que de son pianiste et n’a pas besoin de jeu de scene pour interpreter les morceaux choisis. Eniko S reussit a elle seule a inspirer les images qui evoquent l'amour sous toutes ses formes.Une grande artiste a decouvrir au Theatre des Nouveautes!

27 decembre 2012

Madame Figaro par Helene Gobin

A l’occasion du 15eme anniversaire de la disparition de l’artiste, le Theatre des Nouveautes presente un magnifique spectacle en hommage a Barbara "BARBARA, l’amour et rien d’autre". A travers l’interpretation poignante de ses chansons
par Enikö S., associee aux images de Marie-Jeanne Gauthe, la vie de cette femme hors du commun nous est contee. Mais au-dela de la simple evocation de la vie de la celebre chanteuse, par son talent et l’emotion qu’elle laisse transparaitre, Eniko S. nous touche, nous fait sourire et pleurer.

Car par le biais de cet hommage a Barbara, nous decouvrons une artiste hors-pair, une chanteuse  comme on en fait (presque) plus qui redonne enfin ses lettres de noblesse a la chanson francaise, une comedienne extraordinaire qui a compris que l’art etait avant tout fait pour nous emouvoir et reveiller nos sens. Veritable coup de coeur, a ne manquer sous
aucun pretexte!

15 decembre 2012

France Catholique (extrait) par Aymeric Nolle

La "longue dame brune", au nez d’aigle, aux chansons ciselées, ŕ la voix chaloupée, fait l’objet cet automne de plusieurs reprises plus ou moins pertinentes. Celle qu’en donne Enikö S. sous le titre Barbara, l’amour et rien d’autre, mérite le détour. Depuis le 24 septembre 2012, tous les lundis soirs, les nostalgiques de Barbara et les curieux ont rendez-vous au Theatre des Nouveautes ou Daniele Molina produit un spectacle emouvant evoquant l’auteur de l’illustrissime Aigle Noir. Sur scene, un piano et une voix : celle d’Eniko S. Cette comedienne d’origine hongroise largement primee tant au cinema qu’au theatre dans son pays, s’est prise un jour de passion pour l’univers melodique et poetique de Barbara, cette artiste inclassable.Plus qu’une evocation plus ou moins nostalgique de la disparue, c’est la rencontre de deux artistes que Thomas Le Douarec met en scene ici. D’entree de jeu, une longue silhouette vetue d’un fourreau noir en ombre chinoise cree l’illusion d’une presence-absence. Mais la lumiere aussitot rompt le charme pour laisser la blonde Eniko prendre possession d’un univers qu’elle reveille et transforme, fidele sans etre servile. Ce tour de chant est avant tout un tour de force. Par son talent de comedienne, par la grace de sa voix chaude et vibrante qui puise aux entrailles, par la justesse d’une diction qu’epice un soupcon d’accent magyar, l’interprete–amoureuse vient chercher le public pour l’introduire dans un
univers qu’il croyait connaitre et qu’il decouvre. Le choix des chansons peu connues en debut de repertoire y est pour beaucoup. C’etait du Barbara cette evocation de Gauguin et de Brel, ou encore cette louve solitaire, impetueuse et sauvage!
A chaque fois, avec un talent aussi eloquent que retenu, Eniko fait surgir une atmosphere, des images dont la magie captive…

Le talent d’Eniko S. n’en est que plus eloquent. L’evocation de Vienne est un chef-d’oeuvre et celle de Nantes ou meurt ce pere oublieux et oublie si poignante que chacun essuie furtivement une larme, sur scene et dans la salle…

Ainsi, tel l’echo fidele a sa source et cependant tout autre, Eniko, au terme de son recital, n’usurpe en rien les ovations dues a Barbara lorsqu’elle avoue : "Ma plus belle histoire d’amour, c’est vous!"

7 novembre 2012

Kapcsolat

Fekete Sas Kiadó
1064 Budapest, Vörösmarty u. 53.
Telefon/fax: 332-8931
E-mail: feketesas@feketesas.hu
Honlap és internetes áruház: www.feketesas.hu
Felelős kiadó: Fazakas István
Mobil: +3620 931 6669

Thank you! Your submission has been received!

Oops! Something went wrong while submitting the form